Egyre több magyar vállalkozás települ át osztrák szomszédunkhoz a tisztességes profit és a kiszámíthatóbb jövő miatt. Persze a sikeres osztrák vállalkozói létnek is megvannak az alapkövetelményei: a nagyon jó német nyelvtudás, és az osztrák piac sajátosságainak ismerete.
Ami viszont teljesen más, mint nálunk megszokott az az, hogy ha mindent jól csinál a vállalkozó, akkor az osztrák állam ki is szolgálja a vállalkozást. Példaként nézzünk a HVG segítségével két egymástól teljesen különböző területen működő magyar vállalkozót, aki Ausztriában találták meg számításaikat – nem bánták meg, hogy idegen földön keresik a boldogulást.
Juhász Péter autómosó vállalkozást nyitott Grazban. A fiatalember Érdről települt ki, itthon üzleti kommunikációt tanult. Tanulmányai alatt dolgozott egy autómosóban, innen leste el a gőzmosoda működését, üzleti folyamatait.
„Azért jöttem ki, mert Magyarországon csak egy helyben toporogtam. Ausztriában az itteni élet nyugodtsága, tervezhetősége vonzott” – mesélte, akinek annyira bejött az autómosó, hogy az osztrák letelepedési engedély birtokában végleg kitelepült Grazba, az érdi önkormányzatnál már le is adta magyar személyijét, lakcímkártyáját (az Európai Unióban csak egy állandó lakcímünk lehet). Juhász a vállalkozásához szükséges tőkéjét az örökségéből fedezte.
Juhász Péter olyan hozzáállással találkozott, ami számára meglepő és nem várt dolog volt. „Az adóhivatal kirendelt nekem egy személyes segítőt, akinek az a dolga, hogy az én érdekeimet képviselje a hatóságokkal szemben, és pénzügyi tanácsaival segítse a vállalkozásom elindítását.”
Ráadásul az önkormányzat is olyan segítséget nyújtott a fiatal magyar vállalkozónak, amivel Magyarországon nem találkozott, de még hírként sem hallott ilyenről: amikor megnyitotta a műhelyét, az utcában az önkormányzat éppen csatornázni kezdett. Emiatt ügyfeleket veszített el, melynek kompenzálására az önkormányzat 800 eurós gyorssegélyt ajánlott fel neki – mindezt hivatalból, külön kérelem vagy utánajárás nélkül. A helyi önkormányzati újság is segített neki, ugyanis negyedévente jelentett meg az autómosóról egy-egy cikket – ingyen juttatva hozzá a reklámozási lehetőséghez.
A másik példa Pórfy Tünde példája, aki szintén a tervezhető jövő miatt került ki Ausztriába. Pórfy Tünde állatorvosként került ki Mürzzuschlag városába.
Az 55 éves orvosnő osztrák férjével együtt tette át székhelyét Ausztriába, kimondottan azért, hogy családot alapítsanak. Tünde vállalkozása az állatok gyógyítására irányult, és mint mondta, már az első hónap végére nullára hozta ki eredményét, így jövőjét tekintve nagyon optimista. Havonta 70-80 vizsgálatot végez, ez elegendő volt ahhoz, hogy a vállalkozásához szükséges költségeket előteremtse.
Tünde tapasztalata az, hogy ha vállalkozóként akarnak betörni, például egy kisváros helyi piacára, már nem szívesen látják a magyarokat, mert – ahogy kifejezte magát – a magyarok sokat dolgoznak, és alaposabbak.
„Ez (mármint az ellenállás) persze csak addig tart, amíg a vállalkozó be nem szerzi a szükséges engedélyeket, utána a hatóságok már segítik őt mindenben, mint mindenki mást, és ezt nap mint nap éreztetik is” – mondta Tünde, aki automatikusan 1500 eurót fog kapni az önkormányzattól, mert létesít egyetlen munkahelyet.
Tünde számára is megdöbbentő volt, hogy egy személyre szóló csomagot kapott a hatóságtól, melyben az állatorvosi vállalkozásának beindításához szükséges tennivalók listája, nyomtatványok sokasága volt benne.
További pozitív hozzáállásból is kapott ízelítőt a doktornő: „az önkormányzat felajánlotta, hogy három évig beszáll a rendelőjének bérleti díjába, mivel egy új bevásárlóközpont elszívta a vevőket a belváros vásárlóutcájában lévő kisboltoktól, üzletektől, és az önkormányzat nem hagyhatja, hogy emiatt tönkremenjenek vállalkozások. Az első évben a bérleti díj 30 százalékát, a második évben 20-at, a harmadikban 10 százalékot fizetnek nekünk. Ezt a mi megmentésünk érdekében, hivatalból ajánlották fel minden utcai boltosnak”.
Természetesen Ausztriában sem könnyű, viszont kiszámíthatóbb. A megélhetéshez szükséges költségek magasabbak, viszont az ágazati minimálbérek is magasabbak – az összes járulékkal együtt évente meghaladhatja a 22 ezer eurót is.
Itt nem általános bérminimum van, hanem a kamarák által meghatározott ágazati bérminimumot kell fizetni az alkalmazottaknak. De egy fodrász minimális bére 1200 euró volt, egy gyorséttermi alkalmazotté pedig 900 euró volt 2012-ben.
