mot136

Kötelesek vagyunk szabadságra küldeni a munkavállalót

Tombol a nyár, mindenki a vízparton töltené a szabadidejét vagy csak megpihenne kicsit a fárasztó munkahónapok után. Gondolnánk, hogy ez mindenki esetében így van, viszont léteznek olyan munkavállalók, akik nem mennének szabadságra önként. Munkáltatóként mostantól jobban kell figyelnünk, mivel a szabadság visszatartásával akkor is jogszabálysértést követünk el, ha a munkavállaló nem kéri a jól megérdemelt pihenőt.

Ez év januárjában született meg a Munka Törvénykönyvének azon módosítása, amely megszüntette azt a lehetőséget, hogy a munkavállaló és a munkáltató közötti megállapodással az alapszabadság és az életkor után járó pótszabadság összegének harmada átvihető legyen a következő évre.

Mindez nem kötelezi sem a munkavállalót, sem a munkáltatót arra, hogy a nyári hónapokra időzítsék a szabadság kiadását, de a munkáltató szempontjából előnyös ilyenkor legalább az időarányos szabadság kiadása. Ezzel ütemezhetővé válhat az évi szabadságok kiosztása, ugyanis abban az esetben, ha a munkáltató elmulasztja a szabadság tárgyévi kiadását, jogszabálysértést követ el. A jogszabálysértés pedig abban az esetben is fennáll, ha a munkavállaló nem akar pihenőre menni.

A Munka Törvénykönyvének változása alapján az idei évtől már csak az életkor szerinti pótszabadság ütemezhető át a következő évre, ami kortól függően 1-10 nap lehet. Ez a pihenőidő igény szerint teljes egészében átvihető a következő évre.

A munkavállaló a pótszabadságot úgy tudja átütemezni a következő évre, ha arról megállapodás születik a munkáltatóval adott naptári évre vonatkozóan. Noha szabadság idejének megválasztása nagyrészt a munkavállalótól függ – illetve meghatározott feltételek mellett bizonyos mennyiséget akkor használ fel, amikor szeretne –, a szabadság kiadása a munkáltató felelőssége és kötelessége, így minden ezzel kapcsolatos jogszabály őt terheli.

Idei évtől megállapodás által már csak az életkor után járó pótszabadság kezelhető rugalmasan, ami fiatal munkavállaló esetében alig egy-két napot tesz ki. A rendes évi alapszabadság tehát nem vihető át a következő évre, ez pedig újdonságként hathat a munkaadók körében. Ha nem figyelnek oda időben, év végén bajban lehetnek a kényszerű szabadságolások miatt.

A tapasztalat azt mutatja, hogy minél kisebb a cég, annál inkább gondot jelenthet számára a szabadságok ütemezése. Ezek a kisvállalkozások szembesülhetnek a legnagyobb problémával az év végén, ha elmulasztják a szabadságok időarányos kiadását. Akik ilyen céget működtetnek, idei évtől oda kell figyelniük az ütemezésre, hacsak nem szeretnének az év végén súlyos munkaerőhiányban szenvedni.

Minél inkább haladunk előre az időben, a cégeknek annál sürgetőbb megállapítaniuk, hol is tartanak ebben a folyamatban. Mivel nagyon sok cég életében a nyár uborkaszezonnak minősül, ezért számukra előnyös lehet ezt az időszakot kihasználni arra, hogy pihentessék a munkavállalóikat. Ezzel elérhető, hogy időarányos bontásban utolérjék magukat a szabadságolások terén, valamint megelőzzék a munkavállalóik kimerülését és kiégését.

Amennyiben a munkavállalók hajlandóak kicsit többet pihenni, a munkáltató részéről szerencsés döntés lehet az időarányosnál néhány nappal hosszabb pihenőt kiadni. Ezzel megelőzheti, hogy a főszezonnak számító év végi hónapokban nagyobb munkaerőt kelljen nélkülözni.

A munkavállaló az évi szabadságából 7 nappal rendelkezik önként. Ezeket a napokat akkor használhatja fel, amikor csak szeretné, csupán meghatározott időszakkal korábban kell ezt jelezni ezt a munkáltató felé. A szabadság fennmaradó részével a munkáltató rendelkezik, vagyis ő határozza meg, hogy mikor adja ki. Ez óvja meg a cégeket attól, hogy a legaktívabb időszakokban kelljen jelentős munkaerőt nélkülözniük.

Minden vélemény számít!