Tartalom mutasd

2014. október 11-én futottam életem első maratonját Budapesten. Még januárban elkezdtem felkészülni, viszont lesérültem, és júliusig nem tudtam edzeni. Amikor helyrejöttem, elég intenzíven vágtam bele ismét, két hét után már az első félmaratonomat futottam. A következő két hétben még egy-két félmaratont és egy 26 km-es távot teljesítettem, aztán – valószínűleg a nem fokozatos terhelésnek köszönhetően – ismét lesérültem, mindkét sípcsontomnál csonthártyagyulladásom lett.

Nagyon nehezen, de azt a döntést hoztam meg egy hónappal a maraton előtt, hogy leállok az edzéssel, és egészen a rajtig pihenek, gyógyulok. Ha tovább futottam volna, biztosan nem jön helyre a lábam. Így legalább volt némi esély rá.

A következő gondolatokban néhány tanulságot szeretnék megosztani Veled, melyeket már eddig is tudhattál, de a maraton ráébresztett a fontosságukra, és ezen keresztül ismét megtapasztaltam, mekkora jelentőségük van minden célunknál, az élet összes területén. Egyszerűen csak vonatkoztasd át az adott élethelyzetedre.

1) Legyen végigcsinálási stratégiád

Ahogy az előbb írtam, azzal, hogy közvetlenül a maraton előtt a pihenés mellett döntöttem, megvolt az esélyem rá, hogy felépüljek a rajtig. Sokat javultam addigra, viszont nem jöttem száz százalékig helyre. Egy viszonylag jelentős faktor ott volt, hogy lehet, hogy a verseny közben jön elő a sérülés, és kénytelen leszek feladni. Ami nagyon sokat segített, hogy legalább rajthoz álljak, hogy még a cél kitűzésekor készítettem egy végigcsinálási stratégiát. Ez azt jelentette, hogy még februárban befizettem a nevezési díjat, kitűztem egy jutalmat magamnak, ha elérem, és egy büntetést, ha nem teljesíteném. Így biztosra mentem, tudtam, hogy úgy kell alakítanom a dolgokat (a testemmel kapcsolatban is), hogy legalább elinduljak a maraton napján, hogy legalább az esélyét megadjam, hogy végigcsináljam. A jutalom kellően motivált (a célod nagyságával arányos jutalmat tűzz ki, tehát azért, hogy leviszed a szemetet, még ne adja magadnak egy egy hetes all-inclusive luxusnyaralást), a büntetés pedig eléggé kellemetlen lett volna számomra (olyat találj ki, ami Neked fáj – és nem elég annyi, hogy nem kapod meg a jutalmat), ami szintén motivált. Az is tartotta bennem a lelket, hogy sok támogató embernek a környezetemben elmeséltem, mire készülök, így nehezebb lett volna csak úgy meghátrálnom. Szóval javaslom, hogy a céljaidhoz találj ki egy ehhez hasonló végigcsinálási stratégiát!

2.) Mentális felkészültség fontossága

Bármit is csinálsz, először a fejedben játszd le. Minden a gondolatainkban születik meg először. Ahogy éppen írom ezeket a sorokat, a gondolataimban korábban megjelentek. Lehet, hogy csak századmásodpercekkel korábban, de előbb, mint „fizikai” formában. A maratonnál is így volt ez: kitaláltam, sokat vizualizáltam, elképzeltem, ahogy elhagyom az egyes kilométer táblákat, ahogy átfutok a célkapun, ahogy a nyakamba akasztják az érmet, ahogy mesélem majd a versenyt után… MINDEN fejben dől el! Ha mentálisan nem vagy felkészült, lőttek minden nagy teljesítménynek.

3.) Nem a tested irányít

Ha a testemre hallgatok, el sem indulok a maratonon. Ha kellően felkészült lettem volna testileg, akkor is számtalan olyan holtpont lehet a verseny során, hogy muszáj az elméddel átvenni az irányítást. Nincs olyan test, aminek szüksége lenne vagy kívánna egy ekkora teljesítményt, mint a maraton. Ez már rég nem arról szól, hogy futkározol kicsit, hogy fitten tartsd magad. Ez kőkemény küzdelem. És akkor még nem is ejtettünk szót a kétszeres, háromszoros és egyéb ultra távokról. Az már csak arról szól, hogy erősebb-e az elmédnek az „akarom” része. Egy maratonnál ez elég konkrétan megfogható, hiszen az elméd küzd a testeddel. Egyéb céloknál értsd pl. arra, hogy nem a külvilág/környezet/más emberek irányítanak Téged.

4.) Halogatásnak nincs helye

Gyakran halogatunk fontos dolgokat. „Majd később, majd holnap, majd hétfőn, stb…” MAJD. Egy maratonnál ezt nem lehet megcsinálni. „Majd holnap lefutom a maradék 30 km-t.” „Majd hétfőn teszem meg a következő lépést.” Ugye, hogy hülyeség? Csináld most. Tedd amit tudsz, ott ahol vagy, azzal amid van, a többivel ne törődj. Ne halogasd az igazán fontos dolgaidat. (Több cikket is találsz itt a Motivátoron a halogatás leküzdéséről.)

5.) A pillanat fontossága

Egy maratonnál minden „most” van. Olyankor nem foglalkozol azzal, hogy ki kell mosnod a ruhákat, hétvégén vendéket jönnek vagy hogy el kell menned a gyerekekért az iskolába. Csak arra koncentrálsz, amit éppen csinálsz. A futásra. Látod magad előtt a célt (a jövő), és tiszteled, hogy már mennyi mindenen keresztüljutottál (múlt), de nem hagyod, hogy hatással legyen rád. Csak futsz. Csak figyelsz a jelenre. Mert az van most. Érzed a szelet, élvezed a napsütést vagy éppen az esőt, és mész előre. De mindvégig a mostra figyelsz. Ha ezt alkalmaznánk mindennapi életünkben, rengeteg fájdalomtól és aggódástól megszabadulnánk.

6.) Lásd magad előtt a célt

Legyen előtted egy tiszta vízió, hova akarsz eljutni. Világosan határozd meg, mi az az ideális állapot, ahova ha eljutnál, úgy éreznéd, hogy megérkeztél. Nem kell, hogy minden egyes lépést előre tudj, de lásd a végét! Majd útközben korrigálsz, irányt váltasz, de mindvégig tudd, hogy hova akarsz eljutni.

7.) Ne másokhoz hasonlítsd magad

Sokan futnak maratont. Sokan haladnak hasonló úton, hasonló célok irányába. Nagy kárt okozol magadnak, ha folyton másokhoz méred magadat. Ne tedd. Nem lesz jobb attól se neki, se Neked. Egy maraton közben semmi értelme azt nézni, hogy az előtted két kilométerre lévő futó mennyivel gyorsabb nálad, vagy hogy a mögötted lévők meg lassabbak. Ettől Te nem leszel jobb, talán még a kedved is elmegy az egésztől. Ha szeretnél valakit összehasonlítani magaddal, az legyél te: “Jobb ember vagyok, mint tegnap voltam?” Saját magadhoz viszonyíts. Hogy mondjuk az előző évben, vagy fél éve, egy hónapja hol tartottál. Egy, és csakis egy esetben hasonlíthatod magad máshoz: ha példaképet, mentort választasz. Ha egy olyan emberrel méred össze magad, aki már elérte azt, ahova Te még csak készülsz, vagy már valahol az odavezető úton tartasz, akkor pontosan tudod modellezni, hogy milyen készségekre és egyéb dolgokra van szükséged ahhoz, hogy Te is eljuss oda.

8.) Vedd magad körül támogató emberekkel

Hihetetlen energiát adott az a néhány barát, családtag, és a több ezer ismeretlen szurkoló, aki végig az út szélén állva biztatott mind a 42 km-en keresztül. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos az inspiráló környezet. „Annak az öt embernek az átlaga vagy, aki körülvesz.” Ez az életed minden területére igaz. Vedd magad körül olyan emberekkel, akik támogatnak és segítenek a számodra fontos célok elérésében, és zárd ki azokat, akik visszahúznának. Nem könnyű ezt megtenni, de saját tapasztalatból is állíthatom, hogy mióta ezt megtettem (és folyamatosan felülvizsgálom kapcsolataimat), hatalmas fordulatot vett az életem pozitív irányba.

9.) Tápláld magad az út során, mert kimerülsz

A célodhoz vezető út során amennyi energiát beleraksz, azt pótolnod is kell, különben hamar utad végére érsz… a maratonnál ez a frissítéseket (víz, magnézium, banán, stb.) jelenti. Ha konzisztensen dolgozol egy adott célodon, hagynod kell időt feltöltődni. Aludj. Olvass inspiráló könyveket, melyek megerősítik a hitedet és erőt adnak. Néha pedig egyszerűen csak tedd magad üresbe és pihenj. Aztán újult erővel folytathatod.

10.) Élvezd az utat is

Gyakran hallani, hogy az „út fontosabb, mint a cél”, máshol azt mondják „a cél a fontos, nem az odavezető út”. De miért ne lehetne mindkettő egyaránt fontos? Miért lenne az egyik jobb, mint a másik? Az nem lehet, hogy maga az út ÉS a cél is fontos? Akkor fogod igazán élvezni az életet, ha mindkettőnek egyaránt jelentőséget tulajdonítasz. Időnk legnagyobb részében valami felé haladunk (jó esetben), és maga a „megérkezés”, a cél úgymond csak rövid ideig tart, mielőtt ismét útra kelnénk. Ha a folyamatot nem tudod élvezni, szerintem kevésbé fogsz örülni a célnak is.

11.) Mindennek ára van

Mindennek. A maratonom egyrészt pénzbe (cipő, nevezési díj, stb) és időbe került, másrészt az egészségemmel „játszottam” elég komolyan. Több sérülést szenvedtem még a felkészülés folyamán. Mivel nem készítettem fel a testemet száz százalékban a megmérettetésre, ezért az utólagos sérülések és fájdalmak sem elhanyagolhatóak. Ennek ez volt ára. Ha van egy célod, amit el akarsz érni, meg kell fizetned az árát. Vagy előtte, vagy utána, vagy közben, de nem bújhatsz ki előle. Idő, pénz, energia, stb… ha rám hallgatsz, jobban jársz, ha előre fizeted meg, ugyanis azt még Te választhatod meg, hogyan teszed. Ha előre nem teszed meg, utólag már nem sok választásod lesz.