Gyakran adok tanácsokat másoknak abban, hogyan élhetnek sikeresebb, minőségibb életet, emellett többféle közösségben is megfordultam már, ahol az embereket, családokat a hit, a közös eszme, vagy éppen az azonos érdeklődés köti össze. Emiatt sokszor figyelhetem meg a szülői viselkedés igen széles skáláján mozgó funkcionális és diszfunkcionális viselkedési mintákat.
Ami biztos: önmagában a bölcsesség és a szeretet nem eredményezi azt, hogy egy gyerek megtanulja a vezetés képességét, és felnőttként önálló, virágzó életet él majd.
Dr. Tim Elmore, aki több sikeres könyvet is maga mögött tudhat nevelés témában (Generation iY, Artificial Maturity) jóvoltából olvashatod el azt a hét pontot, ami miatt egy gyerek képtelen lesz felnőttként vezetővé válni. Dr. Tim Elmore annak a Leaders nevű szervezetnek az alapítója és elnöke, amelyik fiatalokat mentorál annak érdekében, hogy a jövő vezetőivé válhassanak.
7 káros szülői viselkedésforma, ami megalapozza, hogy a gyerek ne lehessen felnőttként vezető sem a saját életében, sem a világ vezető vállalatainál.
A Szülők:
1. Nem hagyják, hogy a gyerek megtapasztalja a kockáztatást
Olyan világban élünk, amely minden egyes lépésünknél valamilyen veszélyre figyelmeztet. Az „első a biztonság” mottó miatt a gyerekek a szülők állandó védelmi burája alatt élnek. Tim Elmore szerint viszont az egészséges kockázatoktól való elszigetelés kedvezőtlen hatású.
Pszichológusok fedezték fel, hogy ha egy gyerek nem játszik odakint, soha nem üti meg például a térdét, akkor felnőttként tele lesz fóbiákkal.
Egy gyereknek el kell esnie párszor, hogy megtanulja, hogy ez teljesen normális dolog; tizenévesként keresztül kell esnie szakításokon, mert ettől fogja később felismerni az érzelmi érettséget, ami a tartós kapcsolatok alapja. Ha a szülők soha nem engedik, hogy a gyerek kockázatot vállaljon, akkor a gyerekben az alacsony önbecsülés és az arrogancia kettőssége fog kialakulni.
2. Túl gyorsan segítenek a bajban
A mostani fiatal generáció sokkal kevésbé tud tapasztalatokat szerezni az életből (ez az internetnek is köszönhető), és emiatt a problémákat is nehezebben, lassabban tudják megoldani.
A túl óvatos szülő pont attól fosztja meg a gyerekét, hogy segítség nélkül is képes legyen boldogulni. Előbb vagy utóbb a gyerekek megszokják, hogy valaki mindig gyorsan megmenti őket. Ha valami nem sikerül, akkor jön egy felnőtt és elsimítja, amit kell. Ennek gyakori eredménye a következmények nélküli kötelességszegés.
Mivel a való élet távolról sem ilyen gondoskodó, ezért a felelősségtudat hiánya komoly gátat jelent a vezetővé válás útján.
3. Eltúlozzák a dicséreteket
A gyerekek önbecsülésének fejlesztése nagyjából a 1980-as évektől figyelhető meg az iskolákban. Ha megnézel egy iskolai versenyt, szinte mindenhol azt tanítják, hogy „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”. Lehet, hogy a „mindenki nyer” mentalitástól a gyerekek jól érzik magukat, de Tim Elmore szerint ez a módszer nem kívánt következményekkel jár.
A gyerekekben az a nézőpont alakul ki, hogy csak anya és apa szemében sikeresek, hiszen valódi eredményt nem értek el. Elkezdenek kételkedni a szülői objektivitásban és azt érzik, hogy szüleik véleménye távol áll a valóságtól.
Az eltúlzott, könnyelmű dicséretek, melyek nem veszik figyelembe a valóságot, a gyerekeket csalásra, hazudozásra, túlzásokra kényszerítik, hogy ne kelljen szembenézniük a valósággal. Egyszerűen nem lettek felkészítve arra, hogy szembenézzenek a világgal.
4. Rosszul jutalmaznak
Egy gyereket nem kell percenként megszeretgetni. Sőt adott helyzetben azt kell nekik mondani, hogy „nem”, vagy pedig „most nem”, és hagyni kell, hadd harcoljanak mégis a céljukért, ha valóban értékesnek tartják.
A szakértő szerint a szülők hajlamosak túlzott jutalmakat adni a gyerekeiknek, ez főleg több gyerek esetén igaz. Az eltúlzott jutalmakhoz való hozzászoktatás a való életben bosszulja meg magát. Óvatosnak kell lenni: a jó jegyek eredménye például ne a plázában való vásárolgatás legyen. Ha a gyerekben kizárólag a tárgyi jutalmazás képe alakul ki, akkor soha nem tapasztalja meg a „belső” motivációt, sem a feltétel nélküli szeretetet.
5. Nem ismerik el a múltbeli hibáikat
A tizenévesek már aktívan próbálgatják a szárnyaikat és saját maguk szeretnének eredményeket elérni. A szülőknek ezt hagyniuk kell, de ez nem azt jelenti, hogy nem segíthetnek a gyerekeiknek eligazodni a nehéz vizeken.
Meg kell osztani a gyerekekkel az olyan elkövetett hibákat, amik segíthetnek egy-egy jó döntés meghozatalában. (Viszont nagyon el kell kerülni azokat a negatív történeteket, amelyeknek köze van a dohányzáshoz, alkoholhoz, kábítószerhez).
A gyerekeket fel kell készíteni arra, hogy mivel is találkoznak az életben, és hogy a döntéseik következményeit is vállalniuk kell. Meg kell osztani velük a hasonló élményeket és az abból fakadó tanulságokat.
A szülő nem az egyetlen olyan „tényező”, aki befolyást gyakorol a gyerekre, de a legjobb hatásúnak neki kell lennie.
6. Túlbecsülik az intelligenciát, tehetséget és a befolyást
Az intelligenciát gyakran használják a gyerekek érettségének mérésére, és ha az intelligencia megvan, akkor a szülő szerint a gyerek máris készen áll a világ kihívásaira. Ez nem így van. A profi sportolók, a hollywoodi csillagok például elképesztő tehetséggel vannak megáldva, mégis az életútjuk általában botrányokkal, és magánéleti válságokkal van kikövezve.
Csak azért, mert egy gyerek valamiben tehetséges, még nem szabad azt feltételezni, hogy a tehetsége áthatja az élet minden területét.
Az, hogy egy gyerekre mikor mennyi felelősséget engedjen át a szülő, nincs tökéletes útmutató. Talán ökölszabálynak azt lehet mondani, amikor egy szülő megfigyeli a többi gyereket is, és ha mások gyerekei több mindenre képesek, mint a sajátja, akkor ennek általában az ő visszatartó ereje az oka; gyorsan lépni kell és korrigálni ezt a hibát.
7. Nem azt teszik, amit prédikálnak
A szülők felelőssége annak a hiteles életmodellnek a megmutatása, amit szeretnének, hogy a gyerekük is éljen. Ehhez segítőkész jelleműnek, megbízhatónak, valamint elszámoltathatóknak kell lenniük a szülőknek is a kimondott szavaikat, és a tetteiket illetően. Amikor a szülői vezetés hiteltelenné válik, akkor az őszinteséget felváltja a hazugság, és a követendő személyiség jelleme szétporlad.
„Vizsgáld meg az apró erkölcsi döntéseidet, hiszen a gyerekeid is megteszik ezt. Ha nem vagy takarékos alkat, ha többet költesz, mint amennyit keresel, akkor a gyerek is ezt fogja elfogadható mintának látni, mindegy, hogy mit mondasz neki.
Meg kell mutatni a gyereknek, hogy mit jelent önzetlennek lenni, milyen egy egymást segítő közösség élete, vagy éppen mire való az önkéntesség. Tedd szebbé a környezeted életét, és a gyereked is ezt veszi figyelembe a döntéseinél.”
Miért követik el a szülők azokat a hibákat, melyeket nem szeretnék, ha a gyerekeik elkövetnének?
Tim gondolat szerint:
„Azt hiszem, a félelem és a megértés hiánya játszik fő szerepet abban, hogy a szülők a saját generációik hibáit szeretnék a gyerekeiken keresztül kompenzálni. Sok családot temetett maga alá a meggondolatlan hitelvállalás.”
Mivel a hitelek hosszú évekre lehetetlenítenek el családokat, erre válaszként alakult ki az, hogy „Élj a mának. Megérdemled. Csak a pillanatot élvezd.” Az igazság az, hogy a szülők képtelenek voltak a jövőre összpontosítani, és ennek a gyerekeik jelleme látja majd a kárát.
Hogyan lehet a szülőket mozdulni ezekből a negatív viselkedési szokásokból családi terapeuta nélkül?
Tim szerint fontos, hogy a szülők rendkívül öntudatosak legyenek, a szavaik és tetteik egymással összhangban álljanak, amikor a gyerekeikkel érintkeznek.
- Meg kell beszéli a problémákat, amiket el lehet kerülni felnőttként.
- Hagyni kell a próbálkozásokat, akkor is ha a vége biztos kudarc lesz.
- Át kell beszélni a jövőképet, különös tekintettel bizonyos területekre.
- Olyan közös projektekbe kell belevágni, amik türelemre tanítják a gyerekeket.
- Meg kell tanítani, hogy az élet döntései sokszor járnak kompromisszummal, nem lehet mindig nyerni.
- Szimulálni kell felnőttes dolgokat, mint például számlák kifizetése, vagy üzleti ajánlatokra történő válaszadás.
- Üzleti körökben, mentori hálózatokban kell bemutatni a gyerekeket.
- Segíteni kell a gyerekeknek elképzelni egy számukra megfelelő jövőt, majd átbeszélni az eléréshez szükséges lépéseket.
- A fontosabb mérföldköveket (a felelősség, és önállóság felé vezető úton) meg kell ünnepelni
Sok sikert!
Ha pedig hasznos volt a cikk, oszd meg a többiekkel is -nyomj egy lájkot!
