„A tudás az, hogy a paradicsomról tudod, hogy gyümölcs. A bölcsesség az, hogy mégsem teszed bele a gyümölcssalátába.” – Miles Kington.
A spiritualitás szóból minden ember mást hall ki. Egyesek számára a lélek és az elme szabadságát jelenti, mások számára valamiféle sötét tudomány, megint mások ostobaságnak gondolják.
Ez a cikk most az első csoportba tartozóknak szól, a másik két csoport tagjaitól el is köszönök egyben, mert ez a cikk nem nekik szól: További szép napot!
7 jele annak, ha spirituális ébredésen mész keresztül
1. Inkább szabadságra vágysz, semmint anyagi dolgokra
Egy ideje már nem érzed az anyagi terhek okozta nagy nyomást a szíved tájékán. Ráébredsz, hogy az a szeretet, amely alapjául egy tárgyat kiválasztasz, sohasem lehet valódi érzelem.
Te is vallod majd Osho-val együtt: „A szeretet nem a birtoklásról szól. A szeretet a megbecsülésről szól.”
Egyre inkább nagyra becsülöd a természet által nyújtott bőséget. Elkezdesz egyszerűbben élni és látni (Gandhi-hoz hasonlóan), csak azért, hogy ezt látva mások is egyszerűen éljék földi életüket.
2. Egyszer csak arra ébredsz, hogy egy örökké nyitott börtöncellában élsz
„Miért maradnál börtönben, ha az ajtód nyitva áll?” – Rumi.
Elérkezik az a pont az életedben, amikor kész vagy leszámolni a berögződött rossz szokásokkal, a tágas kényelmi övezeteddel és a mostani, dobozba zárt gondolkodásmóddal.
Ehelyett hajlamos vagy a spontán módon való gondolkodásra és cselekvésre, és nem kíséreled meg a múltbeli élmények által kiváltott félelmet, és a sokféle sztereotípiát folyton folyvást rendbe hozni.
Minden átélt pillanatot kiélvezel és szeretsz, és egy „élj a mának” életfelfogásban, önnön magad gazdag szabadságodban éled életed.
3. A világ játszótérén épp szünet van, nálad viszont nincs
Nem vagy hajlandó túl komolyan venni magadat. Ugyan elismered a kemény munka szükségességét, de azt is tudod, hogy ettől sokkal fontosabb az őszinte játék.
Felfogod, hogy csakis játék által bontakozhat ki az emberiség legmagasabb fokú intelligenciája. Remek humorérzékeddel fonsz magad köré biztonsági hálót.
Tudod azt is, hogy az őszinteség fegyvere a legfontosabb, és ahogy Nietzsche is írta: „Az érettség harcát egy játszadozó gyermek komolyságára kellene cserélni.”
4. Élvezni kezded a hibáidat, az ösztöneid ellenére is
Ki ne követett volna már el hibákat? Néha nagyot vétünk, néha kisebbet, viszont szerencsésnek látod magadat a gyarlóságaidon keresztül is.
Lehet, hogy túl sokat ettél, vagy máshol kanyarodtál le az úton, ahol kellett volna? Sebaj. Rajtad múlik, hogy kudarcként, vagy tanulási lehetőségként tekintesz-e ezekre az esetekre. Örülj neki, ha már felfedezted az utóbbit.
5. Rádöbbensz, hogy mind a természettel, mind pedig a többi emberrel folyamatos kapcsolatban vagy
A közösség és a teljes világegyetem is fontossá válik számodra: „A föld nem egy árucikk, ami hozzánk tartozik, hanem egy olyan közösség, amelynek mi is a részei vagyunk”. (Aldo Leopold) Az egocentrikusságodnak búcsút intettél, és üdvözlöd életedben a nagylelkűséget.
Ráébredsz: „Mindent energia alkot és minden ehhez képest létezik. Alkalmazkodj annak a valóságnak a rezgéseihez, amit szeretnél. Így máshoz nem is tudsz eljutni, mint ahhoz a valósághoz. Nincs más út. Ez nem filozófia. Ez fizika.” (Darryl Anka)
6. Mindinkább úgy érzed, hogy az utazásod célja valójában Te magad vagy
Tudod, és élvezed, hogy öröm nem csak a célok eléréséből ered, hanem a cél eléréséig megtett út folyamatából. Úton is vagy, és Te magad vagy az utazás.
Átkelsz egy hídon, ami az állati létből átvezet az emberfelettibe (a Nietzsche általi is definiált úgymond felsőbbrendű emberbe), de mindeközben Te vagy a híd. Megérted, hogy emberi mivoltodban minden testrészed, és alkotód az állatok és az istenek között őrlődik, ez pedig te vagy, az ember.
7. Többet érnek számodra az igazság pofonjai, mint a hazugság csókjai
Szívesebben választod a tudásból származó fájdalmat, és kineveted a tudatlanságból eredeztethető boldogságot.
A fájdalmat elfogadod a kedvelt dolgaid véghezvitelének mellékhatásaként, és tudod, hogy a fájdalom valójában a szeretet kemény központja, amelyet át kell karolnod azért, hogy megpuhítsd, és bölcsességgé alakítsd.
Elismered az igazság erejét, mely mindenféle fájdalmon felülkerekedik, és a szenvedést, amely ahhoz kell, hogy ezt elérd. „Az élet fájdalmas, hercegnőm. Bárki, aki mást mond, valamit el akar adni.” (Dread Pirate)
Jó ébredést!
És ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is – nyomj egy lájkot!
