Pink idézet

Így öli meg a karrieredet a konfliktuskerülés

A konfliktusokra adott válaszok különbözőek: van, aki Kitartó és köti az ebet a karóhoz, és van, aki Konfliktuskerülő, vagyis  egyezséget köt inkább. Azok, akik gyakran választják a kompromisszumot, egy idő után már nem fognak hinni magukban, mivel állandóan feladják az álmaikat, elképzeléseiket mások miatt.

  1. Kitartó kategóriába tartozó egyénekből lesz igazán jó vezető,
  2. a Konfliktuskerülő számára főleg a marketinges vagy maximum a középvezetői kategória javasolt.

Ha probléma, véleménykülönbség jelentkezik az üzleti életben, sokszor csak az egyik fél „győzhet”. Aki megnyeri a játszmát, az irányíthatja a másik fél viselkedését, a vesztes fél pedig szépen engedelmeskedik. Ebben a versenyben a győztes az, aki érvényesíteni tudja az érdekeit.

A kompromisszumkedvelők nem vállalják fel önmagukat, kívülről keresik a megerősítést, és inkább azt teszik, amiért elismerést kaphatnak. Ez addig működik csak, amíg jön a várva-várt elismerés, de amikor a pozitív visszajelzések eltűnnek, az illető önbizalma eltűnik.

Lassanként kezdi feladni akaratát, egyre kevésbé számítanak a vágyai, elképzelései, gondolkodásmódja. A kudarcok hatása alatt úgy véli, képtelen megfelelni a jövőbeni elvárásoknak: miért is tudna nekik megfelelni, hiszen az előzőeknek sem volt képes?

Mi a megoldás?

Az, ha a jövőbeli problémák előfordulásakor nem tér ki az összeütközések elől, persze az önbizalomhiánya nem fog eltűnni egykönnyen. Hosszú-hosszú tanulási folyamat újra felépíteni, és közben meg kell tanulnia felvállalni a konfliktusokat.

Elfogadásért túlóra

A „meg merem tenni” álláspont az önbizalomhiányos emberekre a legjellemzőbb. Azokra, akik úgy gondolkodnak, hogy csak ha elérik a céljaikat, akkor el fogják őket fogadni; eredmények nélkül viszont nem.

A dolgozó ilyenkor nem azt nézi, hogy számára mi a jó, hanem azt, hogy mit kell tennie az elfogadáshoz. Eközben elveszíti saját magát, tovatűnnek az értékei, búcsút mond az akaratának, és leszámol az önbecsülésével.

Ahogy telnek az évek, egyre többször enged mások akaratának, és nagyjából a negyven éves kor után már iszonyatosan nehéz megállítani, és visszafordítani ezt a folyamatot.

A sor végeláthatatlan: ezek a dolgozók egyre többet vállalnak, például sokat túlóráznak. Nagy licitek ezek, így kísérletezi ki a dolgozó, hogy mekkora vállalásokkal tudna minél több elfogadásra, és elismerésre szert tenni a főnökétől.

Folyamatosan az elvárások iránti megfelelési kényszer fűti belülről, de mindeközben az önbecsülését adja meg tétnek. Veszélyes hazárdjáték ez.

Sajnos ezek a munkavállalók nem ismerik a saját értékeiket, és fogalmuk sincs arról, hogyan segíthetnék tudásukkal a munkakörnyezetüknek. Ha tudná, miben képes elérni a legnagyobb eredményeit, elégedett lehetne, és a szervezet is profitálhatna ebből.

Negatív gyermekkori élmény lehet az önbizalomhiány oka?

Az önbizalomhiány sokunknál a gyermekkor alatt átélt, le nem zárt konfliktushelyzetekben gyökerezik. A legtöbb gyermekkorban gyökerező lelki problémához hasonlóan, az önbizalomhiánynál is a hatalmas szerep jut a legközvetlenebb környezet, azaz az anya és az apa magatartásának.

Ha az esetek nagy részénél a szülők úgy figyelembe veszik a gyermek akaratát is, akkor a gyermek tudni fogja, hogy szeretik őt. Érzi, hogy képes érvényesíteni az akaratát más embereken. Belőlük lesznek a legjobb vezetők. Viszont, ha nagyon gyakran veszít a szüleivel szembeni konfliktusok alkalmával, gyengének fogja magát érezni.

Elkezdi a meggyőzési fázist:

  1. alkuval igyekszik meggyőzni a szülőt,
  2. önmagát győzi meg, hogy mégiscsak jó az, amit a szülő szeretne.

Itt egyik megoldás választása sem üdvös, hiszen a konfliktus kerülésével így is-úgyis csökken az önbizalom. Az 1. utat választókból lesznek a nagyszerű értékesítők, a 2. úton járók pedig konfliktuskerülő beosztottak lesznek. Ez a folyamat addig tart, míg az egyén egyszer csak feleszmél, és rájön, hogy el van nyomva. De ekkor már valószínű nem fog emlékezni a gyermekkori konfliktushelyzetekre.

Szakítás a munkahellyel

Az, aki egyszer csak rájön arra, hogy addig elnyomásban élt, már nem fog tudni mindent ugyanúgy megcsinálni, mint eddig. Lassan elege lesz, és új állást keres. Az új munkahelyen sokáig jól fogja magát érezni, de aztán megint észreveszi az elnyomás jeleit, szabadulni szeretne, és közben nem tudja, hol rontotta el ismét.

Sokan a többi munkahelyi szereplőt okolják, de a megoldás kulcsa nem a zsarnok főnök okolásában van, hanem az önvizsgálatban

Jöjjön a megoldás: a régi negatív élményekkel való szakítás

Akármelyik úton is halad épp valaki, nem tud változtatni, hiszen csak tréningek, és kísérletezések sora tudja feloldani konfliktuskerülő, önbizalomhiányos állapotát.

A megoldás: vissza kell emlékeznie a szüleivel folytatott konfliktusos eseményekre, amit a meditáció elmélyült transzállapotában a legkönnyebb megtenni.

Ha megtaláljuk az adott kritikus élmény pontját, azt át is lehet alakítani, és az átalakított gyermekkori reakció a felnőttkori reakció változását is magával hozza. Ekkor már nem csak álmodozik a dolgozó a főnökével való konfliktuskezelő beszélgetésről, hanem meg is teszi a gyakorlatban.

Az eredmény

Kiegyensúlyozottabb lelkiállapot, miközben a vezető is felismeri a kolléga tudásának legeredményesebb használati módozatait. Mindenki számára jó megoldás ez:

  1. a munkavállaló többé nem akar felmondani,
  2. a vezető elégedett lesz a munkájával,
  3. az egész szervezet nyer ebből a változásból.

Ugyan ezt a folyamatot csak a kolléga indíthatja útjára, ám nemcsak ő profitál belőle, hanem a vezetője és a cég is.

Sok sikert!

Minden vélemény számít!