Egy valóban gazdag kínai ember vidékre küldte el a fiát, mert szerette volna, ha a fia megtapasztalja, hogy milyen is a szegénység. A fiú három napon át volt egy szegény családnál, és amikor hazatért, a következő beszélgetés történt.
Az apa azt kérdezte: „Milyen volt?”
A fiú azt mondta: „Azt hiszem, minden nagyon jó volt.”
„Mi volt a különbség a mi otthonunk és az ő otthonuk között?” – kérdezte az apa.
„Húú! Egy csomó különbség volt!” – mondta a fiú nagy izgalommal.
„Nekünk egy kutyánk van, nekik van négy.
A mi úszómedencénk tele van tiszta vízzel, de ott volt egy tó, aminek még tisztább, frissebb volt a vize, és még halak is úsztak benne!
A mi otthonunk világos a sok csillár fényétől, de az ő egüket a Hold és a csillagok ragyogták be szemet kápráztatóan.
A mi kertünk körül magas kerítések vannak, de az ő kertjük határtalan volt, egészen az égbolt széléig el lehetett látni.
Itthon mi CD-ket hallgatunk, de ott madarak csiripeltek, az egész természet együtt zenélt.
A mi házunk erős falakkal van körülvéve, az ő házuk ajtaja azonban mindig nyitva állt mások előtt.
Itthon a városban a számítógépek, és telefonok kötnek minket össze, ott azonban az emberek a természettel és egymással valódi, közvetlen közösségben éltek.”
Az apa nagyon meglepődött, amikor a fia ezt mondta végül. „Apa, köszönöm, hogy megmutattad, milyen szegények is vagyunk valójában„. A fiú ezzel fejezte be a beszélgetést. (Ismeretlen kínai szerző)
„Sok ember olyan szegény, hogy semmije sincs, csak a pénze.” – Rodolfo Costa.
A boldogságot, a körülöttünk élő természettel való harmóniát nem lehet pénzért megvenni. Vajon miért tűnnek értékesebbnek mégis a pénzen megvásárolható dolgok, a pénzen nem megvásárolható dolgoknál?
Amikor elkezded értékelni az embereket magad körül, és azokat a dolgokat, amiket nem lehet megfizetni, akkor a „gazdag élet” üldözésével is felhagysz, mert a „gazdagság” új értelmet nyer.
Bízom benne, hogy ez a történet mosolyt csal az szívedbe és ráébreszt, hogy milyen gazdag is vagy valójában.
Szuper történet! Köszi!