Az érzelmeink uralása által megtörhetjük azokat a korlátozó sémákat, amelyet fájdalmas pillanataink velejárói. Ha megtanuljuk kezelni és uralni az érzelmeinket, képesek leszünk tanulni belőlük és felfedezzük annak a módját, hogyan szüntethetjük meg az általuk előidézett fájdalmat.
Nagyon sokan úgy vélik – tévesen –, hogy az érzelmeket nem lehet irányítani. Szerintük az érzelmeknek önálló akaratuk van és ahelyett, hogy mi irányíthatnánk őket, ők irányítanak minket. Szerintük ezek az érzelmek szabályozhatatlan mechanizmusok, melyek a külső hatások következtében törnek a felszínre. A spontaneitás elvét vallva beszélnek róluk és úgy gondolják, hogy az érzelmek nem mások, mint magától értetődő reakciók az életünk eseményeire vonatkozóan.
Sokan félik az érzelmeiket. Sőt, egyesek kimondottan rettegni is képesek tőlük, mintha orvul támadó szörnyetegek lennének. Azt gondolják, hogy az érzelmeik bárhol megbújhatnak és csak arra várnak, hogy lecsapjanak rájuk, amikor a leginkább védtelenek.
Néha pedig úgy vélik, hogy az érzelmeink az intellektusunk mellékterméke, egy elfuserált következmény. Hajlamosak úgy tekinteni rá, mint a mások szavai vagy tettei által bennünk megfogant parazitára.
Ezekben a gondolatokban egyetlen közös szál fedezhető fel: a vallóik tévesen azt gondolják, hogy nincs hatalmuk az érzelmeik felett.
Az is előfordul, hogy az emberek úgy érzik, minden áron el kell kerülniük az érzelmeik megerősödését, azok virágzását. El akarják fojtani magukban a csíráját is annak, hogy az érzelmeik befolyásolni tudják a cselekedeteiket és gondolataikat. Ennek érdekében akár az önpusztításhoz is képesek nyúlni: drogfogyasztóvá vagy alkoholistává válnak. Vannak, akik a szerencsejátékban találják meg a vigaszt, mások a mértéktelen evésben. Egyiknek sem kell külön ecsetelni a következményeit.
Most bemutatjuk azt a hat lépést, aminek segítségével Te is barátoddá formálhatod az érzelmeid és magad is rájössz, hogy az érzelmeid jók és hasznosak.
1. Fejtsd meg a valódi érzelmeid!
Az emberekkel gyakran előfordul, hogy azt sem tudják, hol áll a fejük, belevesznek a munkába, eltévelyednek a napi teendők között, eközben pedig nem is tudják valójában, mit éreznek. Egyedüli véleményük, hogy negatív érzelmek hatása alá kerültek, de nem szánnak rá időt, hogy megfejtsék és felismerjék őket.
A túlterheltség a mai ember számára nem ismeretlen. Ilyenkor egy lépést kellene tenni hátrafelé és megállni egy pillanatra. El kell gondolkodni azon, hogy vajon milyen érzés kerített hatalmába és mi okozza. Valóban az a kiváltó ok, amire első pillanatban gondolunk? Ha dühösnek érezzük magunkat, biztosan a düh vezérel bennünket? Nem lehet, hogy egészen más oka van a fájdalmas érzelmeinknek? Esetleg sértettséget érzünk? Esetleg veszteséget?
Nagyon fontos, hogy megpróbáljuk beazonosítani a valódi érzelmeinket, hiszen enélkül aligha találhatunk megoldást a negatív érzelmek feloldására. Ha betegek vagyunk, lázasak és fáj a torkunk, nem fogunk tyúkszemtapaszt ragasztani a talpunkra. Habár ragaszthatunk, de a lázunkat aligha szünteti meg.
Ha képesek vagyunk megkérdőjelezni a érzelmeink vélt milyenségét, akkor képesek vagyunk csökkenteni annak mértékét is. Ez segít bennünket abban, hogy olyan módon és olyan mértékben legyünk képesek feldolgozni és elfogadni az érzelmeinket, amelyek már pozitív hatással bírnak ránk nézve. A magunk hasznára fordíthatjuk akár az erősen negatív töltetű érzelmeinket is, ezáltal segíthetnek a különböző szituációk kezelésében, illetve a helyes döntések meghozásában is.
Az érzelmek beazonosítása az első kulcs azok uralásukhoz. Ennek köszönhetően csökkenthető az intenzitása, valamint levonhatjuk azokat a következtetéseket, amelyek az érzelmek tanulás alapvető fejezetét jelentik.
2. Légy hálás az érzelmeidért!
Sokan úgy vélik, hogy amit éreznek, az csak rossz lehet, de a legjobb esetben is csupán semleges. Számukra az érzelmek koloncot jelentenek, nem képesek a maguk hasznára fordítani őket. Ezáltal egy áttörhetetlen burkot vonnak maguk köré, amely ellehetetleníti a mély kommunikációt más emberekkel.
Legalább ekkora probléma, hogy nem csak másokat zárunk ki ily módon az érzelmi világunkból, hanem az önmagunkkal folytatott kommunikáció is csorbát szenved.
Az emberi elme csodálatos. Hálásak lehetünk azért, hogy van egy apró zuga, amely tudatja velünk a változtatás szükségességét. Felhív a cselekvésre, hogy képesek legyünk változtatni az életünkön, a tettekre ösztönöz és megadja a kezdőlökést. Az érzelmeinknek köszönhetően hathatósan és eredményesen alakíthatjuk az életünket.
Ennek köszönhetően képesek leszünk az észlelések aspektusainak módosítására és a valós cselekedeteink átformálására is. El kell fogadnod, hogy érzelmeid azért vannak, hogy támogassák a pozitív változást, amely bekövetkezik általuk. Így békét köthetsz önmagaddal és az érzelmeiddel.
Az érzelmeink megértésének köszönhetően képesek leszünk megtalálni a helyes utat. Ez a fajta irányba állás csak az érzelmek helyes feldolgozása által lehetséges, azon elutasításával aligha. Ne álljunk ellen nekik, hiszen azzal csak a probléma tartósságát szolgáljuk.
Meg kell tanulnunk felfedezni és megérteni mindenfajta érzelmünket, ezzel juthatunk el oda, hogy képesek vagyunk a figyelmünket a tanulás és építkezés folyamatára fókuszálni.
3. Légy nyitott az érzelmeid befogadására!
Tegyük kíváncsivá magunkat az érzelmeink iránt! Ez fog segíteni bennünket annak a folyamatnak a megértésében, ami az érzelmeink valós uralásáig vezet. Ez a legfőbb célunk. Ezáltal vagyunk képesek megfelelni a ránk váró kihívásoknak és ezáltal leszünk képesek elkerülni, hogy újra és újra ugyanazzal a problémával keljen farkasszemet néznünk.
Mindez tulajdonképpen nem más, mint egy tanulási folyamat, amely lehetővé teszi, hogy jobban megismerd önmagad.
Az életünk tele van különböző érzelmekkel. Nap mint nap élünk meg ilyeneket, egyik nagyobb hatással van ránk, másik kevésbé. Sokszor az érzelmeink elsiklanak mellettünk, nem fordítunk rájuk figyelmet. Ez természetes folyamat, hiszen elsősorban azokkal kell foglalkoznunk, amelyek meghatározóak az életünk alakulása szempontjából.
Amikor egy érzelem valós megszületését éljük át, tegyük kíváncsivá az elménket és fogadjuk be az üzenetét! Próbáljuk megérteni és megfejteni, mit jelent számunkra és mit próbál közölni velünk. Az érzelmeink vezetnek a cselekedeteink irányába, ennek legyünk tudatában. Próbáljuk meg megérteni, hogy milyen cselekedetre próbál buzdítani bennünket az érzelmünk!
Próbáljunk megbizonyosodni arról, hogy a vélt érzelmeink valósak. Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy biztosan így van-e. Tony Robbins a magányos ember esetét hozza fel példának. Ha magányosnak érezzük magunkat, vizsgáljuk meg, valóban azok lehetünk-e. Lehetséges, hogy félreértettük a helyzetünket és túlértékeltük a kapcsolatainkat, amikor túl sok barátot véltünk a sajátunknak? Vajon örülnének-e, ha meglátogatnánk őket?
Az érzelmeinken való gondolkodás maga a tanulási folyamat. Minél több időt szánunk erre, annál sikeresebbek lehetünk akár hosszútávon is.
4. Légy optimista az érzelmeiddel kapcsolatban és bízz magadban!
Bíznunk kell abban, hogy képesek vagyunk uralni az érzelmeinket! Ennek a legjobb és legegyszerűbb módja, ha az emlékeink között keresünk egy a mostani problémához hasonló érzelmet és felidézzük az adott problémából kivezető utat. Bebizonyíthatjuk magunknak, hogy képesek vagyunk bármire megoldást találni és látni fogjuk, hogy képesek vagyunk az érzelmeink tudatos uralására.
Ha egy problémát egyszer képesek voltunk legyőzni, azt újra és újra meg tudjuk tenni. Mindez nem más, mint egyfajta cselekvési terv, amelyet végrehajtva képesek vagyunk túllépni az adott problémákon.
Tehát a visszaemlékezés a leghatékonyabb eszköz a kezünkben, de arra figyelnünk kell, hogy lehető legpozitívabb esetet vegyük górcső alá, hiszen a legjobban sikerült cselekvési tervet fogjuk most is alkalmazni.
Fontos, hogy ne tétlenkedjünk, hanem találjuk meg a megoldást a problémára és azonnal cselekedjünk. Ha visszagondolunk, a múltunkban is a cselekvés hozta meg az áttörést a probléma javításában. A tétlenkedés csupán a fennálló helyzetet hosszabbította.
Készítsünk akciótervet! Ha szükséges, változtassuk meg a szemléletünket! Ha egyszer működött a megoldás, most is fog. Sőt, a tapasztalatnak köszönhetően olyan fegyvertény van a kezünkben, ami felbecsülhetetlen értéket jelent. Maximalizálhatjuk a hatékonyságot, bombabiztos stratégiát építhetünk.
5. Törekedj az állandóságra! Az érzelmeidet halálodig uralnod kell!
Az érzelmeink feletti uralkodás nem csak átmeneti állapot kell legyen. Egész életünket végig kell kísérje. Ehhez pedig minden adott, hiszen a tapasztalatainknak köszönhetően minden a rendelkezésünkre áll. Csupán vissza kell emlékeznünk a múltbéli cselekedeteinkre és megoldási módjainkra, és máris a kezünkben van a kulcs.
Ne szégyelljük hangosan elismételni, mit hogyan fogunk tenni. Ha szükséges, mondjuk el százszor, milyen cselekvési tervet fogalmaztunk meg magunkban! Ha képesek vagyunk önmagunkra hatóan felépíteni a bizonyosságot, akkor az ilyen szituációk megoldása ösztönösebb, gördülékenyebb és hatékonyabb lesz a jövőben.
6. Tedd meg, amit meg kell tenni!
Ha idáig eljutottunk, már tisztában vagyunk az érzéseinkkel, felkészültünk, hogy uralni tudjuk őket. Megtanultuk, hogy az érzelmeinkkel nem harcolni kell, hanem elfogadni őket és a magunk oldalára állítani. Nem marad más hátra, mint cselekedni.
Örüljünk annak, hogy képesek vagyunk kezelni az érzelmeinket és azonnal cselekedni, ha szükséges. Soha nem szabad elfelejteni, hogy az érzelmi uralkodás elsajátítása mindig kéznél lesz, mindig lesz hova nyúlnunk. Ezért fontos ez a lecke.
Ha kellő alapossággal végigolvastuk ezt a cikket, már képesek vagyunk úrrá lenni és irányítani az érzelmeinket. Ez nem jelenti azt, hogy innentől minden érzelmünket pihekönnyedén a magunk hasznára tudunk fordítani. A folyamatot tanulni és gyakorolni kell, de kétség nélkül már készen állunk arra, hogy ezt megtegyük.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az érzelmek kezelése akkor hatékony, amikor kezdeti fázisában idejekorán nekilátunk.
