Amikor valaki felidegesíti magát, kiabál, ordibál és így hoz meg egy döntést, az a személy az adott pillanatban úgy gondolja, hogy amit kimondott azt be is fogja tartani maradéktalanul. Azonban a harag könnyen elszáll és ott marad a kimondott szó.
Az emberek többsége a heves vita alatt kimondott ígéreteit nem tartja be, és így hiteltelenné válik. A másik ezt idővel felismeri, ha nem is teljesen, de tudat alatt egészen biztos. Ennek következménye, hogy a felelőtlenül fenyegetőző zsarolható lesz, következetlen, kihasználható és megalázható.
Ha következetlen vagyok mások és önmagam felé, hogyan várjam el, hogy mások következetes emberként tiszteljenek?
Lehet hiú ábrándokat állítani magunk elé, de nem fogjuk elérni. Viszont dönthetünk úgy, hogy nyugalomból, átgondolva cselekedünk.
„A halkan kimondott szónak hatalmas ereje van. Az az ember tud békésen kommunikálni, aki önmaga csendjében is jól van. Itt kezdődik a belső béke állapota.”
Visszakanyarodva a haraghoz: mindig van egy kiváltó ok, ami miatt megszületik a negatív érzés. És ekkor jön a lényeg, hogy ki mit kezd vele. Van aki kiadja és van aki elfojtja. Aki nem tudja feldolgozni, kiadni magából abban gyakran elkezd dolgozni a méreg. Ez a lehető legrosszabb választás.
A szabadságot az adja meg, ha felismerem hogy milyen lehetőségeim vannak. Hazudok magamnak, vagy sem. Felismerem, hogy valami nincs rám kényszerítve vagy, sem. Mindenki maga dönt. Itt kezdődik a szabadság.
Ha haragból csinálok valamit, arra a másik biztos hogy nem fog kedvesen reagálni. A dühtámadás az agresszió jele. Ha agresszív vagyok, akkor a másik is agresszív lesz velem. Mindig ugyanazt kapom vissza a másiktól. A düh gyilkolja a személyiségünket és mások önérzetét is. A haragban kivétel nélkül mindig az ego veszi át az irányítást. A haragos embereket könnyű megvezetni, manipulálni, kihasználni és zsarolni.
A haragból van kiút.
A kiutat úgy lehet megtalálni, ha belátjuk azt, ha mi vagyunk a hunyók. Belátjuk hogy mindent mi okoztunk magunknak, mert hagytuk esetleg, hogy valaki ránk telepedjen. A legtöbb ember dühös a világra és állandó paranoid készenlétben van.
Paranoid készenlét: folyamatosan azt várjuk, hogy mikor, ki és mivel fog nekünk ártani. (Ugye Te nem vagy ilyen?)
Megszoktuk, hogy mindenki a másikra mutogat és így vezeti le a dühét. Ha van meglévő konfliktusunk, akár régi, akár friss törekedjünk a megoldásra. A megoldás egy nem mindig könnyű döntés után születik. Viszont a rettegő egonál nincs rosszabb, mert az mindig haragtartó lesz.
„A tiszta jellemű ember életében nincs olyan személy, aki iránt örök haragot érezne.”
A harag pillanatában nem foglalkozunk a következményekkel. Később pedig magyarázatot próbálunk adni magunknak és elkezdjük racionalizálni azt. Ez elpocsékolt idő.
Időben felismerni, hogy a harag mögött mi áll, ez az igazi kihívás. Tudni kell időben nemet mondani, még akkor is ha ez a másiknak nem fog tetszeni. Mindenki maga dönti el, hogy legközelebb felhúzza magát, vagy higgadtan reagál. Minden esetre Te maradj higgadt, jobb a békesség…
