Inspirátor kategória bejegyzései

Pán Péter-szindróma: Te is elkaptad? – Segítünk kideríteni!

Vágjunk a közepébe! “Y generáció”: az 1976 és 1995 között született embereket lehet ebbe a kategóriába sorolni. Azt az új generációt nevezzük Y generációnak, akik a fogyasztói társadalmat alakítják és irányítják. Tökéletesen el tudnak igazodni a legújabb trendek között és az életüket a legpörgősebb ritmusban élik.

9 bölcsesség arról, miért fontos megtalálnunk a saját utunkat

9 bölcsesség arról, miért fontos célokat kitűznünk az életben, és miért fontos megtalálnunk a saját utunkat!

Az ember életében jelen vannak a magukhoz mért célok – kinek kisebb, kinek nagyobb. Ennek jelentősége megkérdőjelezhetetlen, hiszen egy tartalmas élet tele van célokkal és megvalósításokkal.

A megelőzés a legfontosabb, ha el akarod kerülni a Kiégést!

A motiváció elvesztése, avagy a kiégés – vagy a szaknyelvben burnout – komoly probléma. Nem csak a szellemi- és kreatív munkát végző emberek szembesülnek vele rendszeresen, hanem bárki élő ember fia. A burnout az embereket hétköznapi biorobotokká formáló világ egyik hozadéka.

4 életmentő tipp, ha te is elvesztetted a motivációdat!

Ma az emberek többsége a felgyorsult, személytelen életforma miatt csak robotként létezik, megy és teszi a dolgát. Belesüpped a mindennapi rutinba, részévé válik a mindennapi gépezet fogaskerekeinek, őrlődik és lassan elporlad. Az életük csak heti egy napból áll, mert hétfőtől-szombatig a mindennapok rabigájában szenvednek.

Egy szokás, amely elmélyíti kapcsolataidat

Életünk nagy részét, 90-95 %-át, a szokásaink irányítják. Amit teszünk, és amit nem teszünk napi szinten. Ez vonatkozik a kapcsolatainkra is ugyanúgy. Az határozza meg kapcsolataink minőségét (saját magunkkal és embertársainkkal való kapcsolatunkat), hogy milyen szokásokat alakítottunk ki, milyen viselkedési mintákat, magatartási formákat veszünk fel és alkalmazunk rendszeresen (olyakor tudattalanul) a társas interakcióink során.

5 módszer az életed új szintre emeléséhez

1. Ne várj a csodára

Nem panaszkodhatom, király életem volt eddig. Ugyanakkor már egészen fiatalon is arra vágytam, hogy kiemelkedő életet éljek. Elindultam azon az úton, hogy folyamatosan fejlesztem magam, és tudtam, hogy ez majd meghozza idővel azt az eredményt is, amire vágyok. Viszont sokáig magam előtt sem láttam be, hogy mélyen belül várok egy csodára, aminek hatására majd hirtelen helyrekerül minden az életemben, és úgy lesz, ahogy azt szeretném. Haladtam az utamon, csináltam a dolgokat, viszont nem ritkán előjöttek olyan gondolatok, hogy „jaj, de jó lenne, ha megnyerném a lottót, mert akkor (ez meg az lenne)…”, „…lenne egy amerikai nagybácsim…”. Valahol természetes ez, és feltételezem, hogy sokunknál jelen vannak az ehhez hasonló vágyakozások. Viszont ezzel lényegében az életünkért vállalt felelősséget rázzuk le a saját vállunkról. Akaratlanul is szabotáljuk magunkat.