Azt, hogy a panaszkodás tipikus magyar szokás (igen, valóban tipikus, és valóban magyar szokás), nem én állítom, hanem Mérő László (matematikus, pszichológus, egyetemi tanár, író) szájából hangzott el néhány éve. Ma délután láttam egy videót, ami először ledöbbentett, aztán ráébresztett egy nagy igazságra.
De szeretném, ha nem az én billentyűzetemből, hanem az övéből olvashatnátok el a lényeget:
„Néhány éve megkeresett egy holland kultúrantropológus lány, aki Magyarországon gyűjtögetett adatokat a doktori értekezéséhez. … Ez a doktorandusz egy közepesen egzotikus témát választott: a magyarországi vállalkozók szokásait a rendszerváltás után. Engem is mint cégvezetőt talált meg, nem mint egyetemi embert.
Az interjú alatt végig furán nézett rám, láttam, hogy valami nagyon nem stimmel neki. Becsülettel válaszolgattam számomra nem túl izgalmas kérdéseire, elmondtam, hogy a cégnek voltak jobb és rosszabb évei is, most épp két rosszabb volt, de látszik esély arra, hogy jobbak következzenek. A beszélgetés akkor vált érdekessé, amikor az interjún már túl voltunk, és megkérdeztem, miért vágott közben ilyen furcsa képet.
Elmondta, hogy ez az interjú nagyon kilógott a sorból.
Eddig ahány cégvezetővel csak beszélt, dőlt a panasz. Ezt mostanra már megszokta, bár nem érti. A magyar cégvezető kiszáll a BMW-jéből, megigazítja ötezer dolláros öltönyét (volt szeme ahhoz, hogy ilyesmit észrevegyen), majd ömlik belőle a szó, hogy milyen rosszul megy a cége, és egyáltalán, milyen ócska itt minden.
Eddig … azt hitte, hogy a panaszáradatok kifejezetten neki rendezett színjátékok. Még az is megfordult a fejében, hogy talán az adóhivatal ügynökének nézik a cégvezetők, azért panaszkodnak ennyit. Most, egy kivétel láttán jött rá, hogy senki sem az álorcáját mutatta neki, hanem nagyon is az igazit.
A holland lány arra jött rá, hogy ebben az országban egyszerűen ez a normális viselkedésmód. … minden kultúrában létezik egy úgynevezett szociális kód, amely meghatározza, miképpen helyénvaló viselkedni, milyen keretek között, milyen módon illendő közölni a mondanivalónkat.
Egy olasz például teljes természetességgel túloz, nemcsak a széles gesztusaival, hanem szinte minden kijelentésével, pozitív és negatív irányba egyaránt. Nem hazudik, csak az ő szociális kódjának megfelelően: tódít. Még azt a rovart is, amit mi (némi túlzással) százlábúnak nevezünk, ő ezerlábúnak mondja.
Amerikában a szociális kód alapja a keep smiling, mindig mosolyogj. Jól vagyok, szép a világ. … Az amerikai szociális kód nagyon tudja irritálni a nyugat-európaiakat.
Ezért hatott a holland doktoranduszra a megvilágosodás erejével, amikor rájött, hogy semmi ellentmondás nincs a BMW és a panaszáradat között – egyszerűen csak addig nem sikerült felfognia a helyi szociális kódot.
Ez egy búval bélelt ország.” Eddig az idézet. (Forrás 1: Magyarnarancs, Forrás 2: Youtube)
Mérő László a fent linkelt Youtube videóban azonban mond olyat is, amivel minden nagyrabecsülésem ellenére sem tudok egyetérteni: azt, hogy az állandó panaszkodás, pesszimista hangulat nem baj, mert itt ez a természetes háttérzaj, ezért nincs jelentősége.
Szerintem viszont ez sokkal nagyobb baj annál, mint ahogy elsőre tűnik. A légkör negatív, mérgező hangulattal itatódik át folyamatosan, és aki ettől eltérő viselkedést mutat: boldog, mosolyog, pozitív töltetű, szinte azonnal ellenszenvet vált ki a környezetéből.
Ezeket például nap mint nap hallom az utcán egymással találkozó emberektől (biztos te is így vagy ezzel):
„Szia Katikám! Hogy vagytok? Mi újság veletek?”
„Jajjjj (hatalmas sóhaj), Erzsikém, ne is mond. Hetek óta fáj a lábam, a lányom meg …” és már el is indul a panaszáradat.
Szintén megtörtént eset, amikor egy ismerős néni megállított minket az utcán, és feltette a kérdést:
„Hogy vagytok Emőkém (ez a feleségem második neve, amit nem használ)? Van munka?”
Válaszunk: „Nagyon jól, köszönjük, mindig akad munka bőven.”
Néni: „(Sóhaj) De jó ezt hallani.” Aztán se szó, se beszéd, már odébb is állt gyorsan, mi meg csak álltunk, és néztünk, hogy most akkor mi is van?
Nem gondolom, hogy ez rendjén van így, nem gondolom, hogy a panaszkodás alapú kommunikáció normális dolog, ezért egy lendülettel összeszedtem azokat az írásokat egy csokorba, amik a negatív szociális kódot képesek lehetnek átütni, és felnyitni pár szemet:
- Hogyan váltsd át az agyadat negatívból pozitív üzemmódba?
- Mentálisan erős emberek: 12 dolog amit elkerülnek!
- Mentális erő: hogyan szerezz belőle minél többet? Itt a folytatás!
- Így hatnak a negatív és a pozitív érzelmeid az egészségedre
- 10 dolog, amit a pozitív emberek soha nem tesznek!
- A mosolyod lehengerli a világot és önmagad! Nem hiszed? Bebizonyítjuk!
- Így állíthatod át az agyadat a Sikerre!
Jó olvasgatást mindenkinek, és ne hagyjátok magatokat! Senkinek nem szabad elhinni, hogy az állandó panaszkodás nem baj, és nincs jelentősége.
Sok sikert kívánok, és legyetek mindig pozitívak! 🙂
