Bojár Gábor

Mitől lesz jó egy főnök? Tanulságos sztori, amiből sokat tanulhatsz

Az idén januári Profession HR Konferencián Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója, az Aquincum Technológiai Intézet igazgatója arról beszélt, hogy mitől lesz valaki jó vezető.

Tényleg, mitől? Vajon okosabb a beosztottaitól, vagy mindig ő dönt, vagy egyszerűen csak ért a munkatársak kiválasztáshoz? Lássuk!

Bojár Gábor elmondása szerint ő egy rossz főnök miatt lett vállalkozó, aki nem  tudta elviselni, hogy jobb, mint ő. Egy vezető, ha csak a pozíciója van meg (tudás nélkül) nem fog olyasvalakit felvenni, aki tehetségesebb, mint ő. Bojár már akkor tudta, ha egyszer cége lesz, akkor csak nálánál jobbakat vesz majd fel.

1982-ben alapította első cégét, ami annak köszönhette bukását, hogy nem ismerte fel a munkatársak és a vállalkozók közötti felfogásbeli különbséget:

A munkatárs/alkalmazott nem visel kockázatot, hiszen neki a biztonság az első, és akkor elégedett, ha elismerik a munkáját, a vállalkozó ambíciói ezzel szemben viszont teljesen mások.

A jó vezetőt az tölti el boldogsággal, arra büszke, ha a munkatársai jól végezték a munkájukat, és akkor jobb vezető másoknál, ha jobbat tud kihozni a beosztottjaiból, mint egy másik vezető. Bojár Gábor akkor döbbent rá, hogy jobb is tudna lenni, amikor felvett egy sztármenedzsert.

Bojár Gábor

Lehet saját hibából okulni

Az az ideális állapot, ha a főnök a beosztottjaihoz ért a legeslegjobban.

Bojárt erre egy saját élmény vezette rá. Általában átfutotta, és kijavítgatta a titkárnője üzleti leveleit, aki viszont egy amerikai küldetésen sokkal jobb leveleket írt. A titkárnő elmondása szerint azért, mert a kinti főnöke nem ellenőrizte le a leveleit, és ez a felelősség több munkára, minőségibb írásra sarkallta. Bojár ebből tanulta meg, hogy az ellenőrzés nem mindig segíti elő a kibontakozást.

A döntések meghozatalával kapcsolatban is megtanult valamit: amikor először alkalmazott gazdasági igazgatót, folyton vitázott vele, és persze mindig ő, a főnök győzött. Az igazgató nem bírta tovább, és felmondott, hiszen úgy, hogy a főnöke folyton lehurrogta, és ő sorozatosan alulmaradt, nem érezte magát alkalmasnak a pályára.

Bojár Gábor úgy véli: ha a főnöknek igaza van, akkor sem kell mindig meggyőzni róla a beosztottat, pláne nem erőből. Ki tudja, a magáénak érezné-e a dolgozó a döntést, ha ráerőltetnék?

A főnök akkor tesz jót:

  1. ha mindenkit meghallgat,
  2. de nem feltétlenül fogadja el a véleményeket,
  3. és akár egyedül is tud döntést hozni, ha a saját maga véleményét érzi a legelfogadhatóbbnak (konszenzusos döntés).

Bojár néha akkor is engedett a beosztottai döntésének, ha az járt némi hátránnyal. Tette mindezt annak érdekében, hogy a dolgozó jól érezze magát. Persze, ezek nem voltak fajsúlyos döntések, nem voltak óriási hatással a cég életére. Bojár azt mondja, három döntése volt eddig úgy, hogy nem vette figyelembe mások véleményét, és átvállalta a felelősséget.

Példaképe Steve Jobs, amiért az Apple dolgozói körében minden évben díjat osztott ki azok között, akik a legtöbbet merték őt kritizálni. Bojár egy alkalommal, amikor egy nagy vita alatt eltörte valakinek a diplomatáskáját, az ezt nehezményező beosztottat másnap kinevezte főnöknek.

Bojár utódválasztása sem ment simán. Miután ráeszmélt, hogy már mindent elért, amit csak szeretett volna, túl korán nevezte meg az első jelöltet, akit aztán a természetes verseny el is sodort…

Mindig nagyon okos embereket szeretett volna kinevezni, de aztán rájött, hogy az elemző típusú emberből nem lesz jó főnök, hiába képes átlátni a folyamatokat. Inkább a cselekvő típusú emberekből lesz jó főnök: ők nem csak megértik, hanem meg is változtatják a világot, még akkor is, ha nem a legokosabbak a cégen belül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.