Egy cégvezetőnek – beszéljünk akár aprócska családi vállalkozásról, akár egy gigavállalatról – számtalan szempontból meg kell felelnie elvárásoknak, így fontos a tervezőkészsége, az alkalmazkodóképessége, valamint számtalan egyéb tulajdonsága is.
Jó reakcióidő
Ezek közül azonban minden kétséget kizáróan kiemelkedik a jó reakcióidő, ami nélkül egyetlen cégvezető sem lehet sikeres, ez hamar bebizonyosodott néhány évvel ezelőtt (egészen pontosan 2008-ban), amikor beköszöntött a nagy gazdasági válság.
A problémát ugyan a vállalatok már sokkal korábban megérezték, mint az emberek – akik leginkább hiteleiken vették csak észre a problémát –, ám a legtöbb cégvezető mégsem tudott tenni semmit sem ellene, csak néztek és hónapokig vártak, ahelyett hogy a tettek mezejére léptek volna.
A rossz reakcióidővel rendelkező cégvezetők – ha csak nem halmoztak fel korábban évekre elegendő tartalékokat, ami valljuk be, elég irreális elgondolás – kivétel nélkül csődbe juttatták vállalkozásukat, bár a válság volt a kiváltó oka a sok bedőlésnek, de amikor talpraesett cégvezetők találkoztak a recesszió problémájával, a jó reakcióidőnek köszönhetően azonnal léptek.
Azért nem ilyen egyszerű
Nagyon sok cégvezető esett abba a hibába, hogy bár reakcióidejével nem volt probléma, azonnal reagált a kialakuló helyzetre, ellenben úgy, hogy azt utána az alkalmazottak nem köszönték meg.
A multik például azonnal elkezdték kirúgni embereiket, a kis- és középvállalkozások pedig bár tömeges elbocsájtásokat nem alkalmaztak, ellenben nem is vettek fel új munkaerőt, amivel szintén tovább nehezítették a piac helyzetét (csökkent a fizetőképes kereslet).
Nagyon sok cégvezető csak megkésve, hónapokkal a válság kirobbanását követően ismerte fel azt, hogy nagy a probléma, de mégsem tettek semmit az ellen, hogy változtassanak. A cégvezetők egy része csak 1 évvel a válság kirobbanása után kezdett el gyakorlati és hasznos lépéseket is tenni azért, hogy megmentse vállalkozását, így fejlesztéseken, cégépítéseken gondolkozni, embereket felvenni, ám ezzel az egy helyben járással olyannyira kimerítették meglévő tartalékaikat, hogy végül csak megadták maguknak az utolsó kegyelemdöfést.
Ha viszont ezek a cégvezetők 2008-ban azonnal felismerik a helyzetet, azonnal elkezdenek új utakat nyitni a cég számára, fejlesztésekbe kezdeni, embereket alkalmazni és fejlődni, akkor ezek a fejlesztések a válság közepén is beértek volna, és folyamatosan profitot termeltek volna.
Nyilván a válságkezelés nem csak a gyors reakcióidőn múlik egy sikeres cégvezető számára, ellenben abban bizonyára mindenki egyetért, hogy ez az első dolog, ami egy cég esetében mérvadó lehet.
- Tervet kell készíteni? Milyen gyorsan?
- Fejleszteni kell? Milyen gyorsan?
- Meg kell oldani egy problémát? Milyen gyorsan?
Egy sikeres cégvezető számára tehát elsődlegesen nem a hogyan kérdésével kell törődni, az majd az alkalmazottakon múlik.
Egy jó cégvezetőnek a változások bekövetkeztekor a reakcióidőre kell összpontosítani!
