Nem akarok én itten vulgáris lenni, ez a poszt sem egy trágár, „idehányok eléd valami undormányt” akar lenni, de vedd igenis komolyan!
Mostanság túl gyakran futok bele abba, hogy elém kerül valahol egy „világrengető startup” , a tulaja már-már belehal az izgalomba, hogy mekkorát alkotott, és hogy az egész világot meg fogja hódítani pillanatok alatt.
Aztán amikor elkezdi mindenfelé (szakmai Facebook csoportokban, egyéb közösségekben) szpemmelni a vackát hirdetni amit alkotott, elindulnak a hozzászólások, kommentek ismeretlenektől:
- kendőzetlen vélemények,
- hibajelzések,
- kérdések,
- lefitymálás,
- beszólogatás
(jó esetben /* ha tényleg IGAZÁN JÓ amit közzéteszel */ pedig a dicséretek, gratulációk, innovatív javaslatok, partnerkedési lehetőségek; sőőőőt, néha komoly befektetők is).
Szóval rossz esetben jön egy pofon, aztán jön még egy, majd egyre több záporozik, a meglepett „startupper” pedig hirtelen védekezési pozícióba kényszerül.
Az izgalom és a büszkeség alábbhagy, és a belátási képességtől függően két lehetősége marad:
- Visszakérdez, mérlegel, újraértékel, átalakít, fejleszt és így egy használható cuccal tényleg elindulhat a vágyott siker felé (a többi már marketing kérdése).
- Úgy dönt, hogy a negatív kritikákat írók mind „irigyek”, „hülyék”, meg „nem értenek hozzá”, aztán besértődik (mint az állat), és két hónappal később elbukik.
Szóval ha a startup világban valami nagyot akarsz durrantani, ahhoz alázat, türelem, belátási képesség, és egy csomó B6 vitamin is kell.
Kikre gondolok most a „seggnyalás”-nál ebben a kontextusban?
Bárkire, akit olyan érzelem, vagy érdek köt hozzád, ami miatt vélhetően nem akar megbántani (>>> ergo igazából nem is csak a te hibád a fent vázolt bukás):
- Nyálasan puszizós, szerelmetes nagymami
- Érted életét is áldozó legjobb barát/barátnő
- Hosszú nyelvű, de a helyedre pályázó beosztott
- A reggeli kávéd hőfokáért felelős rettegős alkalmazott
- Szerető
- Rajongásig szerelmes kedves
- Kedves szomszéd bácsi, aki hót’ nem ért hozzá, de fát vágsz neki télen
- Mentoráltad, aki rajongásig felnéz rád…
Szóval azért baj, ha „seggnyalók”-tól kérsz véleményt …
… mert teljesen eLtooRzzítjÁ k a realitásérzékedet
Mivel nem őszintén mondanak véleményt, ezért a legrosszabb, legócskább, legunalmasabb ötleteidet is dicsérni fogják, nem létező, vagy éppen döglött lovat adva alád. Akkor is, ha tudják, hogy nem jutsz majd semmire. Legfeljebb majd azt mondják, hogy nem te és az ötleted rossz, hanem „tipikusan magyar mentalitása” van azoknak, akik szerint nem vagy jó, meg hogy „visszahúznak”.
Pedig egy idegentől sokkal őszintébb véleményt fogsz kapni, mint egy baráttól, aki finomkodik, barokkos körmondatokkal próbál kedvesen terelgetni.
Szerinted melyik véleménnyel jársz jobban?
- „Húúú, ez nagyon jó ötlet! Igaz, hogy láttam már sok olyat is, ami pont ezt és még pár dolgot tud ingyen, de szerintem érdemes megpróbálnod, mert te olyan ügyes és kreatív vagy, jó lesz ez!”
- „Ebben meg mi a startup? 100 hasonló cucc van, ami fényévekkel jobb mint ez a sz@r! Nem kéne valami újat beletenned?! Ez így tök béna, és tuti bukó lesz!”
A választ rád bízom. (#AMÁSODIKAZ!!!)
Szabályok startuppereknek a sikeres indulás érdekében!
1. Hazudj az őszinte véleményért!
A „seggnyaló” rétegbe tartozóktól csak és kizárólag úgy kérj véleményt a cuccodról, mintha az nem a tied lenne. Mond azt, hogy:
- „Most mutatták…”
- „Mos’találtam a neten!”
- „A gyík XY csinálta! Nézd már meg, mekkora gáz…”
- éééé sa többi.
Így legalább őszinte véleményeket fogsz kapni. És meg ne szólalj, ne vörösödjön a fejed, ne vágj közbe, csak figyelj, és jegyzetelj fejben!
2. Releváns idegeneket kérdezz inkább!
Ha őszinte véleményt akarsz, akkor kérdezd a célcsoportodat és/vagy a veled hasonló cipőben járó arcokat.
Ők aztán megmondják a frankót: a jót és a rosszat is egyszerre. Arra figyelj oda, hogy mielőtt bármit bárhol reklámozol, válj az adott közösség hasznos tagjává. Bármilyen szuper a cuccod, ha nulla kommenttel teszel ki linket, szpemmernek fogsz tűnni, és szétkapnak a többiek.
Azt a gagyi megoldást se próbáld meg, hogy nem adod magadat a cuccodhoz, csak beregisztrálsz egy fórumra álnéven, és aztán így indítasz topikot: „Most találtam ezt az XY-t. Ismeritek? Mi a véleményetek róla?” Ez is tuti bukta, aminek nyoma marad a neten.
A közösségek alapja a hasznosság: ha csak kivenni akarsz belőle, az nem fog menni.
3. Minden kritikát fogadj jó szívvel
Minden ember különböző: és a sósat szeretem, te meg talán a cukrosat. A szomszédom a savanyút, a postás meg a keserűt. Ergo: bármilyen startup-od is van, lesznek, akiknek nem fog tetszeni, de az ő kritikájukat is igenis hallgasd meg és gondold át, semmi ne menjen veszendőben.
Ha megsértődsz, beszólsz azoknak, akik veszik a fáradtságot, hogy írjanak, BECSÜLD MEG! Minden komment kincset ér!
4. Ne irányítsd őket bugreportolni magadhoz
True Story: kreatív magyar kezdeményezés, csak éppen a „PR”-t tahófalva polgármestere végezte a cégnél. Betette a weboldal linkjét egy szakmai fórumra, aztán amikor jöttek a tényleg normális kérdések, és hibajelzések, mindenkinek nekiállt okoskodni, hogy „Ha nem tetszik, akkor te nem leszel a célközönségünk!”, meg „Azért van az oldalon a bugreport, hogy oda írjál! Arra majd válaszolunk!”.
Nahh, őt is szétszedték pillanatok alatt.
Tehát MINDEN EGYES véleményt becsülj meg, bárhol is írják. Ki a fene menne az oldaladra bugreport-ot küldözgetni, ha:
- megteheti azonnal a fészen, vagy az adott fórumon, blogon,
- vagy ha beszólsz neki böszme módon…
Ha minden véleményt mindenhol megbecsülsz, akkor olyan hibák, és ötletek kerülnek elő, amiből pár hónap alatt nemzetközi startup-ot építhetsz.
Alapszabály: neked kell adnod valamit a társadalomnak, nem pedig fordítva. Ha valamit bemutatsz a nagyérdeműnek, akkor mindig mindenkit becsülj meg, és ne a hozzászólások stílust nézd, hanem az információtartalmát.
Startup-ra fel, sok sikert!
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy míg a nyers vélemény a stílusától függetlenül lehet akár hasznos is, ugyanakkor a látszólag normális vélemény is lehet alamuszi negativitás.
Rosszul esik mondjuk, ha valaki azt írja, hogy „nagyon gyatra a holmid, én az XYZ-t használom, annak a poros nyomába sem ér”.
Ez a vélemény ha nem is a konstruktivitás csúcsa, azért valamire mégis jó: például megvizsgálhatom azt a bizonyos XYZ-t, mitől is tetszhet az illetőnek annyival jobban.
Ugyanakkor tűnhet egy vélemény első blikkre visszafogottnak és kulturáltnak, de ha jobban belegondolsz, valójában mégsem több, mint bármifajta segítő szándék és hasznosítható információ nélküli, sunyi demoralizálás.
Teszem azt egy ilyen: „sajnos én ezt jelen állapotában még senkinek nem tudnám jó szívvel ajánlani, ugyanis tele van hibával” (ja, csak a hibákra felejtettél el egyetlen árva példát is írni, de azért kösz…)
Igen, ilyenkor szoktam kiírni, hogy „légyszíves küldd már el a hibákat privátban, és megnézem egyből”. Ha elküldi, akkor oké, ha nem, akkor legalább látható, hogy nem rajtad múlik a dolog.
Aki komolyan segíteni akar, és konkrétumokat ír, azokat kell értékelni, a többieket pedig nem kell komolyan venni, vagy megköszönni nekik, hogy írtak, és tovább lépni… 🙂